Gondolná-e amikor az ölében doromboló macskát simogatja, hogy ennek a kedves jószágnak az ősei igencsak kalandos úton szegődtek az ember szolgálatába? Voltak istenek, szent helyek őrzői, sőt még üldözött boszorkányok is, mielőtt dédelgetett házi kedvenceinké váltak.
Az ember letelepedésekor a macskák társnak szegődtek mellé. Kutatások során kőkorszaki települések sírjaiban találtak macskacsontokat. Kr. e. 6000 táján készült szobrocskákból arra lehet következtetni, hogy a macska háziasítása már 9500 évvel ezelőtt elkezdődhetett.
Az ókori egyiptomiak macskákkal őriztették gabonaraktáraikat, sőt istenként tisztelték az állatot, és éppen Egyiptom az az ország, ahová a házimacska eredetét visszavezethetjük. Itt rajongva tisztelték macskáikat, és ha elpusztultak, meggyászolták őket: a testüket bebalzsamozták és Básztet, a macskaistennő szentélyében temették el. Rengeteg macskamúmia maradt fenn, s ezért korunk tudósai azonosítani tudták ezt az első háziasított macskafajtát Felis libyca néven.
Kezdetben még vérszomjas oroszlánformájában Ré napisten és a fáraó védelmezőjeként imádták őket, majd később a szelídebb macskaformában az anyaság, termékenység isteneként tisztelték. Nem mellékes a magtárakban tett jó szolgálatuk. Egyiptommal India mindig is kereskedelmi kapcsolatban állt, innen kerülhetett a macska Kínába, ahol előbb gazdagok státuszszimbóluma, majd az értékes selyemrágcsálók legfőbb pusztítója lett. Japánban a szent iratok dézsmálói elleni harcra tartották őket.
A görögök is nagy tiszteletben tartották az Egyiptomból kicsempészett, féltve őrzött macskák első példányait. A rómaiak számára a szabadság és a függetlenség jelképévé váltak.
A középkorban már egész Európában teret hódítottak a cicák, mind vidéken, mind a városokban. A 9-10. századi Angliában a királyi udvar kedvencei voltak a ritka és értékes macskák.
A helyzet azonban megváltozott a középkor folyamán, legfőképp a korszak utolsó évszázadaiban, amikor a macskákat az ördög cimboráinak tekintették. A macskák üldöztetése - főként a feketéké - a babonák máig élő gyökerei, a XIV. századból erednek. A pestisjárvány kitörése és az egyház gyengülése miatt a pogány hiedelmek kezdtek teret nyerni. Az új hiedelmek kezdtek visszanyúlni a korábbi macskaimádathoz. Az egyház szigorú ellentámadást indított, mely rágalomhadjárattá nőtt. Ez mind Európa, mind a macskák számára sötét korszakot eredményezett, amely a középkor után is sokáig éreztette hatását. Miután az egyház boszorkánysággal gyanúsították, az emberek bűntudat nélkül kínozták a macskákat, máglyán égették el őket. Mivel számuk jelentősen csökkent, a higiéniával nem foglalkozó középkorban elszaporodtak a rágcsálók és az általuk terjesztett járványok.
Ebben az időben a tengerészek kezdték használni a macskákat. A hajósok szerencsét vártak az állattól, így a macskának a hajókon szabad bejárása volt mindenhová. És hamarosan el is tűntek a kártevő rágcsálók.
Az emberek miután felismerték, hogy ez kedves állat nem mint a sátán vérszomjas szolgája dorombol a lábuknál, újra kegyeibe fogadták. 1871-ben rendezték meg az első európai macskakiállítást Londonban, s innen már üstökösként ível felfelé a macskák karrierje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése