A szőzen szülés hét évvel ezelőtt történt a nebraskai Henry Doorly Állatkertben, nem kis meglepetést okozva a cápaház dolgozóinak. Az állatkert 1998 decemberében hozatott három kalapácsfejő nőstényt, majd szinte napra pontosan három év múlva egyikük egy 20 centi hosszú cápabébinek adott életet. Az azonban egyetlen napot sem élt meg. A születést követően egy tüskés rája támadásának esett áldozatul. Az állatkert igazgatója azonnal lefagyasztotta az ivadékot és átadta a Guy Harvey Kutatóintézetnek. Az intézet szövetmintákat vett mind a három nőstény kalapácsfejő cápától, majd éveken át tartó DNS elemzések kezdődtek, ami végül megállapította, hogy valóban az állatkert egyik nősténye az anya.
Az ivadékon elvégzett kutatások kimutatták, hogy az újszülött nem rendelkezett apai DNS-sel, továbbá csupán anyja genetikai diverzitásának felét hordozta magában. Az adatok azt bizonyítják, hogy az anyánál a szaporodás egy nem szokványos módja, az úgynevezett parthenogenezis, azaz szőznemzés zajlott le. Ebben a folyamatban a nőstény létrehoz egy petesejtet, ami génjeinek 50%-át tartalmazza, és ezt egy parányi, genetikailag hasonló sejt olyan viselkedésre készteti, mintha meg lenne termékenyülve.
A létrejött utód ennek következtében kétszeresen is hátrányba került hagyományos úton világra jött társaival szemben, hiszen nem kapta meg sem az apa genetikai sokszínőségét, sem az anya teljes genetikai összetételét. A kutatók véleménye szerint ilyen eset csak akkor fordulhat elő, amikor a nőstényeknek huzamos ideig nem áll rendelkezésükre hím - lásd az állatkerti körülményeket -, vagy természetes közegben, amikor a túlhalászás következtében vészesen megcsappan populációjuk.
Az állatvilágban nem egyedi az eset. Több madárfaj, hüllő és kétéltő is rendelkezik a szőznemzés képességével. A cápák feliratkozása a listára azonban mégis kiemelkedő jelentőséggel bír, mivel a világ legősibb gerinceseinek csoportjába tartoznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése